2010. október 24., vasárnap

Kifaggattam Molnár Julit /at Attractive/


MU: Hány évesen kezdtél el modellkedni, illetve hogyan csöppentél bele a divatszakma forgatagába?

Juli: 15-16 évesen, annál korábban nem is nagyon ajánlanám. Akkortájt megvan az ember természetes kíváncsisága és tudja értékelni az utazást, felhajtást és a mindent körülölelő kreatívitást. Szerencsésen csöppentem bele. Mindig csúfoltak a vékonyságom miatt az iskolában, így kapóra jött, amikor felcseperedvén egyszer hallottam, ahogy osztálytársaim megvitatták, hogy én végülis szép vagyok.. Több sem kellett, gondoltam, akkor most megmutatom nektek, ebből csinálok valamit! Eljárogattam egy modelltanfolyamra és onnan egyenes út vezetett egy magyar, majd rövidesen egy párizsi ügynökséggel való szerződéshez. 16 évesen virítottam a repülőn meghódítani a világot :).

MU: Mikor és mi volt az a pont, amikor már azt mondhattad, hogy Magyarország/Európa/Világ legkeresettebb modelljei közé tartozol?

Juli: Egy karrier elején, amikor a "kezdők szerencséjével" kirukkol az ember, hamar megnőhet a feje, na és a divathetek alkalmával, amikor egymásután kapod a nagy tervezők felkéréseit, és úgy érzed, most már biztos körülötted forog a világ. Személy szerint, én ezt 17 és 21 éves korom között éreztem, aztán rájöttem, hogy vannak fontosabb és kevésbé felületes dolgok is az életben.

MU: Mire tanított meg az a fajta hajtás, amit megkövetel a modell-lét, mesélj kérlek kicsit a csillogás mögötti szürkeségről, mélypontokról?!

Juli: Mindig topon kell lenni, csúcsformában, és nem feltétlenül tudja az ember, mennyit mutathat a személyiségéből. Szép lassan megerősödik az ember, és tudom, hogy nem számíthatok életem végéig a helyes pofimra, mert mindig jön valaki új és frissebb. A kilók miatt már rég nem aggódóm, az is biztos. Hasznos, hogy a mai napig kedvesen, mosolygósan, pontosan érek munkákra, megadva a tiszteletet. Ha baj van, táncolok, ami levezeti a feszültséget és megnevetteti a kollaboránsaimat. Mélypontnak a testsúllyal való közdelmeket, az egyedüllétet, a szokásos nagyvárosi veszélyeket említeném, amelyekbe még rutinosan is beleszalad az ember. Szerintem mindenki átmegy kisebb-nagyobb étkezési problémákon és depresszión, főleg, hogy viszonylag gyökértelenül élünk, dolgozunk és annyi múlik egy-egy munkanapon. Napról napra a világ különböző pontjain kell hozni a formát, idegenekkel együttműködni, felülemelkedni a kritikákon, elérni a repülőt. És másnap újta ugyanez.

MU: Mekkora a rivalizálás a modellek között, lehet e igaz barátra szert tenni?

Juli: Szerintem, minden szakmában van rivalizálás, ez az adott személytől függ. Találkoztam sok kirívó, dicsekvő, másokat eltaposó lánnyal, na ők azok, akik nem viszik sokra. Ha az ember magával versenyzik, magának akar jobb lenni, az már jobb. Mindenezek ellenére, rengeteg fantasztikus modellhez volt szerencsém és közülük nem kevés a közeli baráti körömhöz tartozik.

MU: Milyen tanácsokkal indítanál útjára egy pályakezdő modellt?

Juli: Mindig kérdezni, tanulni az elején az ügynököktől, hamar elsajátítani ennek a kis világnak a működését. A természetes érdeklődés, az akaraterő és az önbizalom nagyon fontos. Szenvedéllyel érdemes csinálni ezt a szakmát. Ugyanakkor nem árt, ha vannak másjellegő céljaid is, és a modellkedést felhasználod a későbbi jövődhöz is.

Molnár Juli s. k.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése